HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Előkészületek

2007.09.07. 12:14 szerkesztő

Egy-két igen zűrzavaros nap következett, amelyek csak a szerteágazó harcok, lövöldözések miatt voltak átláthatatlanok. A történésekből semmi komoly következtetést nem lehetett levonni, s ezért teljesen bizonytalan volt minden kitörési tervezés, elképzelés. Egy tervre mégiscsak szükség volt, amely a cselekedeteinket összehangolja, még ha a valóságosan kialakuló helyzet miatt változtatni is kell rajta.

A szorosbeli védelmi egységek szétszóródottsága miatt az egységes vezetés szóba sem jöhetett. Ilyen helyzetben az a legfontosabb feladat, hogy a találkozási pontokat meghatározzuk, és azok helyét és idejét mindenki számára világossá és megjegyezhetővé tegyük.

A szemből való támadásra nemigen kellett számítanunk, mivel az oroszok az oldalakban már mindenhol beszivárogtak, és jelen voltak a házak között is. (A sötétben magam sem tudhattam, hogy mikor kapok az oldalamba egy sorozatot. Ez is indokolta, hogy a kitörés időpontját minél előrébb hozzuk. Addig kellett ugyanis mozdulni, amíg még lehet vezetni, együtt tartani az embereket és a fegyvereket.)

Az is egyértelmű volt, hogy a teljes végrehajtás egy ütemben, lehetőleg egy nap alatt kell lebonyolódjon, mert nem adhatunk több időt a szovjeteknek a harci helyzethez való alkalmazkodáshoz, esetleges összevonásokhoz. A terepet mi ismerjük jobban, ezt az egyetlen előnyünket ki kell használnunk.

A visszavonulás, illetve a kitörés irányát a németekkel egyeztetve jelöltük ki. Megegyeztünk velük a kiürítés sorrendjében is. A megfelelő elterelő mozdulatok végrehajtásához szükséges létszámot is meghatároztuk. (A fő ellenállási vonalban csak annyi erőt és utóvédet hagyunk hátra, amennyivel imitálni lehet a folyamatos jelenlétet.)

Mivel harcokra csak a völgybe leszivárgott szovjetek részéről számíthattunk s így a havasok oldalán lévőket nem ítéltük veszedelmes ellenfeleknek, ezért az első elérendő pontnak a Bálványospataka szádát jelöltük ki. Másodiknak a Hidegségpataka szádát, melyet az első nagy gyülekezési helynek szántunk, ahol már minden Gyimes-völgyi alakulatnak (még az utóvédrajoknak is), ott kell lenniük. A Hidegségpatakán felfelé megyünk a kb. 2,5 km-re lévő patak melletti malomig, a fő gyülekezési helyig. Ott ismét valami eligazítás lesz, s onnan az általános irány a nyugati. További útvonal: Kováspatakán felfelé, Kondrakereszt 1487 háromszögelési pont, majd Rézteteje 1435,5 háromszögelési pont. Ezután a 1163-as, 1085-ös, 815-ös pontokon keresztül Csíkszenttamás (É) abban a reményben, hogy kijuthatunk a Székelyföldre, valahol Csíkszentdomokos előtt. Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy akármilyen nehézségek is támadjanak útközben, az utat a Gyimesi-szorostól Csíkszentdomokosig egy menetben kell megtenni.

A kitörés gerincét az aknavetős szakasz fogja képezni, úgy, hogy a Hidegségpatakáig terjedő útvonalon négy részre elosztva tüzelőállásba mennek, és onnan leadnak néhány lövést a feltételezett erdőszéli ellenség területére. Ennek reakciója határozza majd meg a további lépéseket. Amennyiben nem érkezik erősebb válasz, akkor a kijelölt faépületek felgyújtásával világítunk a jelenleg is igen sötét területeken.

Hegyi felszerelésű egységek lévén, majdnem minden készlet, felszerelés málhás állatokra volt szervezve. Ezek szállították az élelmiszert, a főzőládákat, a lótápot, a lőszert, a nehézfegyvereket stb. (Kivételt csak a páncéltörő ágyú jelentett, amely könnyű szerszám lévén, emberi erővel is továbbítható volt az erdei utakon.) Első felkészülési pont tehát a málhás állatok és azok felszereléseinek hátrább vonása, készültségben tartása volt, beleértve az állatok vezetőit is, akiket már részben a harcolók közül kellett kivonni. Második pont a tartalék élelem képzése, az ezekhez szükséges málhás állatok és azok málházási felszerelésének előteremtése. (Mert bizony a meglévő főzőládák sem látszottak elegendőnek.)

Az itteni helyzet is teljesen áttekinthetetlen volt, ezenkívül már csak azt nem lehet tudni, hogy ott mit fogunk találni. Ezt a tervet tulajdonképpen a kétségbeesés szülte, de az eddigi tapasztalataim szerint — ismerve a velem szemben álló szovjet erőket, magatartásukat, évjáratukat, vegyes összetételüket, valamint a fáradtságukat, sőt azt is beleszámolva, hogy eddigi veszteségeik eléggé demoralizálták őket — végrehajthatónak látszott.

Elhatároztam, hogy az egész védelmet — minden lövészárkot, minden tüzelőállást — végigjárom, és nagyjából elmesélem az embereknek a tervezett eseményeket, hogy fel tudjanak készülni rá lélekben is. Azt akartam, hogy érezzék, nem hagyom őket a sorsukra, gondoskodni fogok mindenkiről. (Az éjjeli sötétségben nem volt egyszerű az állások végigjárása, mert napi jelszó kiadására nem volt lehetőség. Ezért magamban hangosan beszélve járkáltam, hogy hallják, magyar közeledik, és ismerjék meg a hangomat.) A következő napok igazolták, hogy ez a lépés meghozta a maga gyümölcsét, mert az emberek megnyugodva, higgadtan fogadták és látták el az új feladatokat.

Úgy kellett viselkedniük a teljes kiürítés bekövetkeztéig, mintha soha nem akarnánk innen elmenni, sőt mintha még erősítést is kaphatnánk. Ha a szovjet harcosok visszaemlékeznek a német zuhanóbombázók megsemmisítő csapására, még talán tarthatnak ilyesmitől.

A kitörésre való felkészülést erősen zavarta a hátunkban és a völgy teljes hosszában állandósult általános lövöldözés. Olyan parancsot adtam ki, hogy minden tüzet tízszeresen kell viszonozni annak érdekében, hogy minél nagyobb erőt demonstráljunk, és ne kecsegtessük őket egy könnyű győzelem, de még a fogságba ejtésünk reményével sem.

Ismét bevezettem az éjjeli világítórakéták használatát a még meglévő készletből. Az aknavetők egy-egy lövéssel jelezték, hogy léteznek még, a páncéltörő ágyú váltóállásaiból adott le egy-egy lövést. Így a harci zaj megfelelt a korábbi harci tevékenység hangjainak.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

A bejegyzés trackback címe:

https://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr23159517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása