A magyar egységek további visszavonulásának útvonala: Abaújszántó—Jászó—Mecenzéf—Stósz—Szomolnok—Merény—Iglófüred, majd az Alacsony-Tátra hegyein-erdein át Hernádfő, Rózsahegy, Vlára-hágó, Kremsier. Itt a paplakban szálltunk meg, majd vonattal utaztunk tovább Karlsbadon, Bayreuthon át Grafenwöhr, Naabburg érintésével Romily sur Seine-be, fogságba. Ezeknek a harcoknak és meneteléseknek a részleteit írom le a következőkben, emlékezetem szerint.
November végére értünk, majd december eleje ott ér bennünket a Hernád völgyében folyó harcok folyamán, ami azt jelentette, hogy a szabadban való alvás és hosszú tartózkodás megmelegedés nélkül már nem biztosítja a harckészséget. Lehangoló maga az időjárás, azonkívül az általános helyzet is. Sok helyen már átázott a talaj, helyenként a mocsaras, süppedős területeken is állást kellett foglalni, mert ezek a területek alkalmasak voltak a beszivárgásra, amiből igen kellemetlen helyzetek származhattak.
Szerencs után már a tokaji borvidék nevezetes községei Tarcal, Mád, Tállya. Ezek a községek tulajdonképpen az igazi tokaji borok hegyközségei, ahol minden háznak van pincéje és tokaji bora.
El tudom képzelni a szovjet csapatok állapotát, amikor erre a világhíres borvidékre beteszik a lábukat, mi fog történni szegény lakossággal, főleg a nőinkkel.
Ezek a hernád-völgyi harcok Nagyida, Makranc, Csécs vonalát tartották váltakozó hevességgel, de nem valószínű, hogy ezek a szovjet és román csapatok gárdahadosztályok lettek volna, s ha mégis, akkor már legalább olyan fáradtak voltak, mint mi. De lehet, hogy a keményebb és vizesebb időjárás lehangolóan hatott mindkét félre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a harcok lanyhák lettek volna, hanem inkább azt, hogy az én eddigi harcaimhoz képest számítottak annak, mert meg voltam szokva már ahhoz — mint állandó utóvéd és bekerített zászlóalj —, hogy naponta egy-egy közelharc is akadt, ami legjobban igénybe vette idegeinket és fizikai erőnket.
Makranci állásainkat már a karácsonyi időben alakítottuk ki, s ez azt jelenti, hogy a Tiszától való elindulásunk óta kb. egy hónap telt el.
A Hernád menti harcokból most azokat az eseményeket írom le, amelyek világosan megmaradtak emlékezetemben, s még vázlatosságuk ellenére is jól jellemzik az itt folyó harcok természetét.
November végére értünk, majd december eleje ott ér bennünket a Hernád völgyében folyó harcok folyamán, ami azt jelentette, hogy a szabadban való alvás és hosszú tartózkodás megmelegedés nélkül már nem biztosítja a harckészséget. Lehangoló maga az időjárás, azonkívül az általános helyzet is. Sok helyen már átázott a talaj, helyenként a mocsaras, süppedős területeken is állást kellett foglalni, mert ezek a területek alkalmasak voltak a beszivárgásra, amiből igen kellemetlen helyzetek származhattak.
Szerencs után már a tokaji borvidék nevezetes községei Tarcal, Mád, Tállya. Ezek a községek tulajdonképpen az igazi tokaji borok hegyközségei, ahol minden háznak van pincéje és tokaji bora.
El tudom képzelni a szovjet csapatok állapotát, amikor erre a világhíres borvidékre beteszik a lábukat, mi fog történni szegény lakossággal, főleg a nőinkkel.
Ezek a hernád-völgyi harcok Nagyida, Makranc, Csécs vonalát tartották váltakozó hevességgel, de nem valószínű, hogy ezek a szovjet és román csapatok gárdahadosztályok lettek volna, s ha mégis, akkor már legalább olyan fáradtak voltak, mint mi. De lehet, hogy a keményebb és vizesebb időjárás lehangolóan hatott mindkét félre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a harcok lanyhák lettek volna, hanem inkább azt, hogy az én eddigi harcaimhoz képest számítottak annak, mert meg voltam szokva már ahhoz — mint állandó utóvéd és bekerített zászlóalj —, hogy naponta egy-egy közelharc is akadt, ami legjobban igénybe vette idegeinket és fizikai erőnket.
Makranci állásainkat már a karácsonyi időben alakítottuk ki, s ez azt jelenti, hogy a Tiszától való elindulásunk óta kb. egy hónap telt el.
A Hernád menti harcokból most azokat az eseményeket írom le, amelyek világosan megmaradtak emlékezetemben, s még vázlatosságuk ellenére is jól jellemzik az itt folyó harcok természetét.