Az országutat menekültek töltötték meg (velünk együtt), és úgy nézett ki, hogy már mindenkinek sürgős. Hogy lehetett így, félálomban, lestrapálva megtenni kb. 50 km-t egy nap alatt Szatmárnémetiig, azt még most sem értem. Még világos volt, amikor beérkeztünk a városba. A Fő utcán már szinte végelgyengülésben rendeltem el a beszállásolást a főútvonal két oldalán lévő házakba.
Nekem egy nagyon kedves család házában jutott szoba. Elsőként meleg vizet kértem, hogy lavórban moshassam le hervadt testemet. Arra már nem is emlékeztem, hogy a csizmám mikor volt utoljára lehúzva. Mikor megláttam meztelen lábaimat, szinte köszöntem nekik, hogy „de régen láttalak benneteket! Még most is milyen formásan, egészségesen néztek ki, pedig már úgy számítottam, hogy a kapcával a lábam bőrét is lehúzom.”
A fürdés után úgy elálmosodtam, hogy alig tudtam kiadni a másnapi indulási parancsot. Az ébresztőt kettős biztonsággal rendeltem meg, mert máskülönben egy hétig aludnék. A legényemnek azt mondtam, hogy a reggeli indulás időpontján öltöztessen fel, ha nem tudnék magamhoz térni, tegyenek fel egy lőszeres kocsira, és ott hagyjanak aludni.
Nekem egy nagyon kedves család házában jutott szoba. Elsőként meleg vizet kértem, hogy lavórban moshassam le hervadt testemet. Arra már nem is emlékeztem, hogy a csizmám mikor volt utoljára lehúzva. Mikor megláttam meztelen lábaimat, szinte köszöntem nekik, hogy „de régen láttalak benneteket! Még most is milyen formásan, egészségesen néztek ki, pedig már úgy számítottam, hogy a kapcával a lábam bőrét is lehúzom.”
A fürdés után úgy elálmosodtam, hogy alig tudtam kiadni a másnapi indulási parancsot. Az ébresztőt kettős biztonsággal rendeltem meg, mert máskülönben egy hétig aludnék. A legényemnek azt mondtam, hogy a reggeli indulás időpontján öltöztessen fel, ha nem tudnék magamhoz térni, tegyenek fel egy lőszeres kocsira, és ott hagyjanak aludni.
