Nagy esemény volt még ezen a télen a gyimesi bál is, amelyre messzi földről eljöttek a székelység meghívottai. A gyimesbükki állomás épületében lévő királyi váróteremben rendezték meg. Valószínű, hogy a román uralom alatt is erre használták a termet, mert igen jó állapotban maradt fenn. A 32. hv. zászlóalj tisztjei is készültek a nagy eseményre, magam is. Csak a közlekedés volt még bizonytalan, mivel gépkocsink nem volt, a vonat sem járt ebben az időben, sem oda, sem vissza. Nem maradt más hátra, befogattunk a páncéltörők és hegyi ágyúk mozdonyába, és jöringeztünk Gyimesbükkig. Az út elég havas volt, így aztán egy mozdony két lóval három sízőt is elhúzott biztonságosan.
A gyimesbükki vasútállomás (1998)
Cigányzene húzta a rendelt mulatós nótákat. Sok csinos lány és asszony gyűlt össze, s a hangulat egyre emelkedett. Bakos Ervin főhadnagy barátunk annyira becsípett, hogy mindenáron be akart ugrani a cigány bőgőjébe. Addig erőlködött, míg szét nem nyitotta az elejét. Akkor aztán belátta, hogy mégsem férne bele. Ez már hajnalban történt, amikor a többség már hazament. Ervinünk másnap szépen kifizette a bőgő árát, és így minden elrendeződött. Máskülönben csendes, barátságos, hosszú, szőke fiú volt ő, ez a kilengése sem járt hangos randalírozással. A harcok alatt ő lett az első hősi halottunk a tisztek közül.
