HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Csolt-Nagysomkút

2007.09.14. 13:01 szerkesztő

1944. október 15-16. Csolt községnél a Lápos folyó fahídja mellett vonult felfelé az ezred új védőállást elfoglalni. Falusi házsor mellett haladtam el zászlóaljammal, amikor a házakból felénk kiáltották, hogy vége a háborúnak, a rádió bemondta!

Fáradtan és igen álmosan vonszoltuk el magunkat annyira, hogy vagy nem fogtuk fel, mit mondanak, vagy nem hittük el.

A következő emlékem az, hogy Harkay ezredes összehívta egy ház meleg szobájában a zászlóaljparancsnokokat, a közvetlen parancsnokokat és az első és másod segédtiszteket is.

Itt félálomban annyit hallottam, hogy a proklamációt Horthy kormányzó a rádióban bemondta, de a végrehajtás módjára a csapatok még parancsot nem kaptak. Ezért a tervezett mozdulatok végrehajtására, többek között a ma éjjel elfoglalandó új védőállásra vonatkozóan is, kiadta a parancsot. Ezen belül zászlóaljam is megkapta feladatát, melynek végrehajtását azonnal megkezdtük.

Alig foglaltuk el a védőállásokat, az oroszok máris támadást intéztek ellenünk. Nem volt nagy erejű ez a támadás, harcjárőrök tevékenysége is lehetett. Elrendeltem az ellentámadást, melynek során egy nagy tányéros golyószórót zsákmányoltunk.

Még az éjjel egymás után érkeztek hírvivők (alvás „nista”) Harkay újabb parancsaival, sajtcédulákon. Ezek a harcparancsok annak a sokszorosított parancsnak a hátoldalára íródtak (ceruzával), amelyben Dobák hadosztályparancsnok — Horthy Miklós proklamációjával ellentétben — a további harcra szólít fel, és felkoncolással fenyegetőzik, október 16-ai dátummal.


Harkay ezredes harcparancsa (1944. X. 16. 20h)


A harcparancs hátoldalán a sokszorosított felkoncolási parancs


Harkay ezredes harcparancsa (1944. X. 16. 20h)


A csolti kalandról tanúskodó dokumentum (1944. X. 16.)

A csodával határos módon megmaradt harcparancsok szövege, a rövidítések feloldásával a következő:

Makray zászlóalj
Németh hadnagy
Pethő zászlóst és a 22/III. zászlóalj hadnagyát embereivel azonnal küldje vissza Nagysomkút bejáratához.
1. Egy tisztet vezényeljen Sebő főhadnagyhoz.
Azonnal kezdje meg csendben a leválást az ellenségről, zászlóalját a 22/II. leválása fogja követni. Az uton 30 percig egy golyószórós rajt utóvédként hagyjon vissza. Menetvonal a Lápos híd, Csolt és Nagysomkút-i műuton. Nagysomkút templománál eligazítás. Egy tisztet adjon a 22/II. zászlóaljparancsnok, Sebő Ödön főhadnagy mellé, aki a hídhoz vezető, és onnan Csoltra vezető utat ismeri.

44.X.16. 20h Harkay ezredes
44.X.16.20h 22/II. zászlóalj

Makray zászlóaljtól Németh hadnagy egy tisztet vezényeljen a 22/II. zászlóaljparancsnok mellé, aki az utat ismeri. Pethő zászlóst és a 22/III. zászlóalj hadnagyát embereikkel azonnal küldje vissza.
Parancs az ellenségről való leválásra.
A leválást az ellenségről balszárnyával akkor kezdje meg, amikor a Makray zászlóalj levált, és ezer métert hátrament. A leválásnak legkésőbb 22h-ra be kell fejeződnie, de lehet Makray helyzet szerint korábban is, Makray-nak most adja át csatolt parancsot, hogy azonnal váljon le. Gyülekezés éjjel Nagysomkutnál a Csolt-i Nagysomkut-i uton. Eligazítás Nagysomkut templom.
Harkay ezredes

Végeredményben még az éjjeli sötétségben megérkezett a visszavonulási parancs is, melynek értelmében a Csolt-Lápos híd felé vonultunk vissza, azzal a lehetőséggel is számolva, hogy az oroszok a hidat már elfoglalták, és ezzel a visszavonulás egyetlen útját zárva találjuk. Ezért zászlóaljamnak szigorú parancsba adtam a csendes vonulást, a felszerelés rögzítését, valamint azt, hogy ha rakétát lőnek fel, akkor hirtelen merevedjenek meg úgy, ahogy éppen vannak. Ezt sikeresen hajtották végre. A hídnál világítórakéták fényében mozdulatlanná vált a zászlóalj, még a lovak is, így utána csendben átvonultunk a hídon.

A Lápos hídon át Csolt, Nagysomkút a visszavonulás útja, majd gyülekező, illetve a további eligazítás Nagysomkút templománál. Mikor beérkeztünk Nagysomkútra, mélységes csend fogadott, emberi mozgás sehol. Jellemző hangulat a senki földjére, amikor az egyik már elment, a másik még nem jött. Valószínű, hogy utóvédzászlóaljam tovább tartott ki, illetve harcolt a védőállásban a parancs szerintinél, avagy az ellenségtől való leszakadás az elhúzódó harcok miatt késedelmet szenvedett, és így már senkinek sem volt bátorsága Nagysomkút templománál reánk várni. Egyébként nem ez lenne az első eset, hogy a zászlóalj elvesztének hírét költik.

A további visszavonulás útját saját elgondolásom szerint tűztem ki, a legutóbbi harci zajok erősségének, irányának megfelelően. Október 17-18-ai menetben értük el Barlafalut, a következő utóvédállást.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr28165321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása