Felvirradt az első harci nap (aug. 30.), melyet legfőképpen az ellenség erőszakos felderítései jellemeztek. Tüzérségük, aknavetőik belőtték magukat a vélt vagy felderített célpontokra. Mi pedig javítottuk állásainkat, és beástuk magunkat. Megszerveztem a mélységi védelmet, mert enélkül nem remélhettem eredményt. Három géppuskafészek került a mélységi vonalba. Tálas főhadnagy aknavetőit a gerincvonalaink alatt, a 894-es magassági ponttól nyugatra 500 méterre ásta be igen nagy szakértelemmel, és ő is elkezdte belövéseit a már felderített pontokra. A legfontosabb távbeszélő-vonalaim egyike volt az aknavetősökhöz vezető.
A hegyi ágyús üteggel (amely a Bilibókon ásta be magát) egyszerű volt a kapcsolat, mert amíg nem volt kiépített harcálláspontom, a tüzérfigyelő állásában volt a nappali tartózkodási helyem. Innen, a 894.7 háromszögelési pontról igen jól megfigyelhettem távcsővel az előterepet. A hegygerinc olyan éles volt itt, hogy magát a gerincet fúrták meg, hátulról volt a bejárat, és előre egy nyílás a szögtávcső részére. Távbeszélő-összeköttetés innen nemcsak az üteggel volt meg, hanem a 70. határőregység parancsnokával, Böbl ezredessel is, akit a békésebb időkből ismertem. (Többször ellátogatott Gyimesbükkre. Rendszerint lóháton érkezett, csak azt nem tudtam, hogy honnan és miért. Később kiderült a turpisság: nő volt a dologban.) Böbl bömbölő hangú, fekete hajú, sűrű szemöldökű, kb. 45-ös jóképű katonatiszt volt, akiért a nők éppúgy rajongtak, mint ő a nőkért. E polgári „erényei” mellett határozott, jó katona, tisztjeivel jó barát volt. A gyimesi harcok idején gyakran felhívott távbeszélőn, és gratulált, ugyanis a Bilibókról jól belátott a Rákóczi-vár és védővonalam eseményeire.
A hegyi ágyús üteggel (amely a Bilibókon ásta be magát) egyszerű volt a kapcsolat, mert amíg nem volt kiépített harcálláspontom, a tüzérfigyelő állásában volt a nappali tartózkodási helyem. Innen, a 894.7 háromszögelési pontról igen jól megfigyelhettem távcsővel az előterepet. A hegygerinc olyan éles volt itt, hogy magát a gerincet fúrták meg, hátulról volt a bejárat, és előre egy nyílás a szögtávcső részére. Távbeszélő-összeköttetés innen nemcsak az üteggel volt meg, hanem a 70. határőregység parancsnokával, Böbl ezredessel is, akit a békésebb időkből ismertem. (Többször ellátogatott Gyimesbükkre. Rendszerint lóháton érkezett, csak azt nem tudtam, hogy honnan és miért. Később kiderült a turpisság: nő volt a dologban.) Böbl bömbölő hangú, fekete hajú, sűrű szemöldökű, kb. 45-ös jóképű katonatiszt volt, akiért a nők éppúgy rajongtak, mint ő a nőkért. E polgári „erényei” mellett határozott, jó katona, tisztjeivel jó barát volt. A gyimesi harcok idején gyakran felhívott távbeszélőn, és gratulált, ugyanis a Bilibókról jól belátott a Rákóczi-vár és védővonalam eseményeire.
