HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Gyimesfelsőlok

2007.06.30. 15:14 szerkesztő

A 32. határvadász zászlóaljhoz kerültem. Ilyen, hegyi felszerelésű zászlóalj csak négy volt az országban. Izgatottan mentem a Keleti pályaudvarra, hogy helyőrségemhez utazzam. Szerencsémre itt találkoztam egy szintén 1942. június 18-án avatott hadnaggyal, Szalay Lóránddal, aki már a 32-eseknél szolgált. Így útközben már hasznos információval látott el. Mikor Gyimesfelsőlokon kiszálltunk a vonatból, csikorgó hideg és még soha nem látott tiszta, csillagos égbolt fogadott. Ilyen nagy, testes csillagokat még életemben nem láttam. A csizmáink alatt hangosan csikorgott a fagyott hó.

Kund Béla alezredes, a 32. hv. zlj. parancsnoka (1943)
Reggelig Lóri látott vendégül a szállásán. Nappal még nem láttam Gyimes völgyét. Reggel ámulva láttam a völgy két oldaláról reám nehezedő, havas fenyőkkel borított hegyeket. Nem tudtam szólni a gyönyörűségtől, megdobbant a szívem a Kárpátok első látására. Arra gondoltam, hogy a világon egyetlen ország sem volt olyan nagyszerű, hegyek koszorúzta ország, mint a mienk „volt”, és talán soha többé nem is lesz.

A zászlóalj parancsnokánál, Kund Béla alezredesnél másnap reggel kihallgatáson jelentkeztem, szeretettel fogadott, és beosztott a tisztesiskola parancsnoka, Szepesváry Béla főhadnagy alá oktatótisztnek. Az Erdélyben bevonult székely legénység nagy része írástudatlan volt, még a tisztesiskolára alkalmasak nagy része is. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még tanító bácsi is leszek, aki írás-olvasást tanít szőrös képű nebulóknak.

A laktanya még ma is eredeti formájában látható, alul gerendaburkolattal, a bejárat remekbe faragott székelykapu.

Az 1970-es években a sors Agárdon a szomszédunkba kerítette Mátyás István építészmérnököt, aki ezeknek a laktanyáknak tervezője és építője volt körben a Kárpátokon. Három hónap alatt épültek fel. Még ma sem akarom elhinni, hogy ebben az országban az akarat mire volt képes, mikor ma egy bérház lépcsőházát évekig tatarozzák. Ez a laktanya funkcionális szempontból is nagyszerűen volt elrendezve, minden egységnek megvolt az alkalmas helye.

  
   A nőtlen tiszti szálláson (1943)
  
   (1943. január)
Igen sok istálló tartozott hozzá, mivel a hegyi felszerelésű zászlóalj összes fegyverének, lőszerutánpótlásának szállítása apró termetű (kb. öszvérnagyságú) hegyi lovakon történt. Emiatt neveztek bennünket „könyéksarkantyús huszárnak. Tény és való, hogy a kis lovak oldala könyékmagasságban volt. A későbbiekben, a kitörésnél sokat köszönhettem ezeknek a kis lovaknak.

A nős tisztek a laktanyán kívül, a domboldalon villaházakban laktak, a nőtlenek pedig egy emeletes szállodaszerű épületben, melyben egy közös előszobából nyílt a fürdőszoba, jobbra és balra egy-egy lakószoba, mely tágas, világos volt, és ezen belül egy benyílóban hálófülke egy ággyal. A berendezés puritán, egyszerű, egy szekrény, tiszti katonaláda (a Ludovika ellátmányából), egy íróasztal pár székkel. Tulajdonképpen többre nem is volt szükség, mivel rendszerint csak aludni jártunk ide.

Vasárnap közös szórakozásokat találtunk ki, legtöbbször lovastúrákat rendeztünk a havasok oldalában, patakok medrében, néha-néha vad lovasversenyeket rendeztünk a terepen, sok természetes akadállyal. Estére nem kellett ringatni senkit sem, lefekvés előtti olvasás után alvás. Természetesen a legényeink időben befűtötték a cserépkályhákat, s azok csak úgy ontották a finom fenyőillatot. Másnap reggel komoly feladatot jelentett aztán a gazdák ébresztése... (A mi ébresztőnk majdnem egy órával korábban volt, mint a legénységé, azoké télen 6-kor, nyáron 5-kor.) A fiatal tisztek vezették a reggeli tornagyakorlatokat, ami elég kemény volt, mivel pl. télen reggel, mikor világosodni kezdett, félmeztelenül a 15-20 fokos hidegben a laktanya belső gyakorlóterén történt, a végén pár kilométer futással, utána levezetésképpen séta, erős énekléssel. Akinek a tüdejével baj volt, az köhögött. Majd mosakodás, borotválkozás, ugyancsak jéghideg vízben. A vízcsapok éjjelre gyengén nyitva voltak, hogy be ne fagyjanak.

Szolgálatom komoly megbízatással kezdődött. A zászlóaljparancsnok a reggeli indulás előtt kezembe adta a térképet azzal, hogy én fogom vezetni a téli felszereléssel végrehajtandó menetgyakorlatot. Ez azt jelentette, hogy sítalpon indul neki az egész zászlóalj, s egy raj élén magam is nyomtaposó leszek, kezemben a térképpel. Ha eltévedek, akkor egy egész zászlóalj téved el a mély hóban. Nem volt könnyű a terep, nagyjából egy fölfelé menet volt az egész, majd egy gerincre kerültünk, ahol olyan magas és friss volt a porhó, hogy igen nehéz volt a nyomtaposás és így az előrehaladás is. Nagyon bíztam a térképolvasási gyakorlatomban, s minden erőmet bevetettem, hogy meghiúsíthassam a zászlóaljparancsnok titkos szándékát, mellyel sejthetően egy kis leckét akart adni a zöldfülűnek. A térképen megadott útvonalat végig sikerült tartanom. A Bocs l374-es háromszögelési pont után a Lóvész tető 1290 háromszögelési pont következett, majd innen már könyebb menetben lefelé haladva, majd a Lóvész vasútállomásnál megtartottuk a tervezett pihenőt, és ebédeltünk. Az alezredes úr nagyon megdicsért a szakszerű vezetésért. Nem volt még késő este, mikor beérkeztünk a laktanyába, csak mivel tél volt, hamar esteledett. Nagyszerű volt számomra az egész nap, és szinte frissen érkeztem haza, mélyen beszíva a friss gyimesi levegőt és megcsodálva a már szürkületben előbukkanó csillagokat.

A nőtlen tiszti szálláson meleg szoba várt, amit a legények gondoskodásából élvezhettünk. Nem kellett ringatni, ahogy megláttam az ágyat, alig volt időm és erőm levetkőzni, máris aludtam. Ez a tiszta, nagyszerű levegő és szikrázó napsütés a hóban teljesen kiszívja az ember minden erejét.

Szólj hozzá!

Címkék: a békés évek

A bejegyzés trackback címe:

https://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr19109012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.