HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Nyíregyháza

2007.09.15. 11:18 szerkesztő

Mátészalkáról indulunk rövid alváspihenő után Nyíregyháza felé. Mind erősebb és erősebb harci zajok hallatszanak, azonban olyan közeli támadásra nincs jel, hogy védelemre vagy támadásra vonuljunk fel. Ófehértó, Napkor, Oros-, Nyíregyháza előtti községek egy lezajlott csata színterét mutatták. Északról is és délről is szórványos lövöldözés ért bennünket, ahogy az út kétoldali árkában nyomultunk előre, készen arra, hogy ha erősebb lesz a tűz, az árkokban fedezéket találhassunk, de azonnal. Tőlünk balra egy magyar hegyivadász-zászlóalj támadott sűrű csatárláncban, de ellenállás nélkül, ritkás lövöldözés hangjai mellett.

Az út árkában leírhatatlan látvány fogadott! Mezítelen holttestek, megmerevedett, furcsa formában hevertek. Először nem is tudtuk, hogy mi ez, miért. Az igaz, hogy már nem volt nagyon meleg az időjárás, ezért talán érdemes valakitől elvenni ruházatát, de ennyire mindent, ilyet még nem láttam. Így le lennének rongyolódva az orosz csapatok, hogy erre szükségük lenne, szinte el sem hiszem. És kinek van erre lelkiereje és fizikai ereje és ideje, hogy ezt végigcsinálja. Nem, nem szabad meglepődnöm, mert még számítanom kell arra, hogy meglepetések sora előtt állok... Hogy az emberek mi mindenre képesek, az minden képzeletet felülmúl. Nem lett jobb hangulata egységemnek ettől a látványtól, szomorúak voltak és egykedvűek a fáradtságtól. Fásultan néztek egymásra és a mezítelen elesettekre. Ők is megkapták hősiességükért hazájuk háláját és elismerését.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Mátészalka

2007.09.14. 23:22 szerkesztő

A következő elérendő helység Mátészalka, ami legalább 60 km távolságra volt innen.

Itt el kell mondanom a hátaslovam különös történetét. Még Csíkban esett meg, hogy kivételesen lóháton ballagtam az út jobb oldali árkában a menetoszlopunk mellett s váratlanul egy 120-as aknagránát csapódott a lovam lába mellé. A légnyomástól tántorogni kezdett, s a szédülés nem akart neki elmúlni. (Már az is csoda volt, hogy egyikünk sem sebesült meg!) Valahogyan előkerült egy német állatorvos, akinek elmeséltem a történteket. Ő átvette a lovamat, és azt mondta, hogy bízzam csak rájuk, majd ők meggyógyítják. Hittem is, nem is. Ilyen szédülésesen nem tudtam hasznát venni a lónak, ezért hát átadtam nekik. A debreceni csata idején aztán megint egy igazi csoda esett meg velem: a németek megtaláltak, és meghozták a lovamat gyógyultan. (Igaz, ettől kezdve nem volt hajlandó az út jobb oldalán menni.)

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Szatmárnémeti

2007.09.14. 19:38 szerkesztő

Az országutat menekültek töltötték meg (velünk együtt), és úgy nézett ki, hogy már mindenkinek sürgős. Hogy lehetett így, félálomban, lestrapálva megtenni kb. 50 km-t egy nap alatt Szatmárnémetiig, azt még most sem értem. Még világos volt, amikor beérkeztünk a városba. A Fő utcán már szinte végelgyengülésben rendeltem el a beszállásolást a főútvonal két oldalán lévő házakba.

Nekem egy nagyon kedves család házában jutott szoba. Elsőként meleg vizet kértem, hogy lavórban moshassam le hervadt testemet. Arra már nem is emlékeztem, hogy a csizmám mikor volt utoljára lehúzva. Mikor megláttam meztelen lábaimat, szinte köszöntem nekik, hogy „de régen láttalak benneteket! Még most is milyen formásan, egészségesen néztek ki, pedig már úgy számítottam, hogy a kapcával a lábam bőrét is lehúzom.”

A fürdés után úgy elálmosodtam, hogy alig tudtam kiadni a másnapi indulási parancsot. Az ébresztőt kettős biztonsággal rendeltem meg, mert máskülönben egy hétig aludnék. A legényemnek azt mondtam, hogy a reggeli indulás időpontján öltöztessen fel, ha nem tudnék magamhoz térni, tegyenek fel egy lőszeres kocsira, és ott hagyjanak aludni.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Libasorban

2007.09.14. 19:33 szerkesztő

Hogy az éjjel mennyi eső esett, avagy zuhogott, azt csak reggel mérhettem fel, mert az árkomban oldalamon fekve a szám széléig ért e víz. Kiszállva a hideg fürdőből úgy fáztam, úgy reszkettem, hogy nem tudtam beszélni a fogaim vacogásától. Ugrálnom kellett, hogy legalább annyi meleget termeljek, hogy meg tudjak szólalni, képes legyek intézkedni.

Nem tudom, pontosan hány óra lehetett, de igen kimerültek voltunk. Valószínűleg már délutánra járt az idő. Mivel mindenem csupa víz volt, így a fegyverzetem is, próbából elővettem az olasz kapitánytól kapott Beretta pisztolyomat, és a levegőbe lőttem vele egyet. Működött. De a babonás szellem is, mert mintha startpisztoly lett volna a kezemben, előttem a dombon egy T—34-es harckocsi jelent meg tőlem talán 50 m-re, és egyenesen felém tartva ágyújából leadott egy lövést, ami a fülem mellett pattant el.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Remetemező

2007.09.14. 18:49 szerkesztő

Még a délelőtt folyamán elrendeltem a fokozatos leszakadást az ellenségről, és visszavonulás után a gyülekező Remetemező templománál. Ez a fokozatos leválás sem ment simán, mivel a felderítés szerint már harckocsiegységek is átkeltek a Szamoson, ezekkel együtt már a közepes tüzérség is a hídfőben van, lehetett számítani arra, hogy nem tudunk elég gyorsan leválni, és bekerítenek. Igyekeznünk kellett, és így kora délután már beérkeztünk Remetemező templomához a főtérre.

A lovas járműveink már áthaladtak a falu Ny-i oldalán folyó víz hídján Szamosveresmart irányába. Természetesen a templomnál sehol eligazító, még üzenet se. A falu elhagyatott, üres. Egy ember merészkedett elő, aki elmondta, hogy az utolsó német és magyar csapatok népe is már reggel elhagyta a falut Szamosveresmart felé.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Barlafalu

2007.09.14. 17:48 szerkesztő

Az ezredparancsnok 1944. X. 19. 1415-kor küldött parancsa intézkedik Barlafalu védelmezéséről. A parancs helyi ismeretek nélkül, térképen született meg, mivel az ezredparancsnokoknak felderítési információi nem voltak. Ez kiderül a parancsnak abból a részéből is, amely a felderítő szakasz visszaérkezéséről érdeklődik.

Sebők főhadnagy urnak, 22/II. tartalékzászlóalj parancsnokának
Harcálláspontján
1.) A harcelőőrsben lévő szakaszát Nagy hadnagy urnak alárendeltem.
2.) A jobb szomszéd németekkel való összeköttetést felvevő felderítő szakasza a /:II. szakasz:/ visszajött-e már? Azzal az összeköttetés megvan? Már a németekkel! Készüljön fel Barlafalu Dél irányában ellentámadásra abban az esetben, ha az ellenség ott betörne. Nyugatról Északnyugati irányba a betört ellenségre
3.) Szemrevételezzen, hogy Barlafalu Délen lehet-e a fő ellenállási vonal és a falu Déli kijárata között egy második vonalat, reteszállást kiépíteni, és milyen messze esne az az első vonaltól? Ház ne essen az ellenség kezébe.
44.X.19. 1415
Harkay ezredes

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Csolt-Nagysomkút

2007.09.14. 13:01 szerkesztő

1944. október 15-16. Csolt községnél a Lápos folyó fahídja mellett vonult felfelé az ezred új védőállást elfoglalni. Falusi házsor mellett haladtam el zászlóaljammal, amikor a házakból felénk kiáltották, hogy vége a háborúnak, a rádió bemondta!

Fáradtan és igen álmosan vonszoltuk el magunkat annyira, hogy vagy nem fogtuk fel, mit mondanak, vagy nem hittük el.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Szászlekence

2007.09.14. 11:55 szerkesztő

„Halálraítélt zászlóalj”, így neveztem magunkat már régóta, hiszen utóvédnek lenni már hagyományosan is azt jelentette, hogy elbúcsúztak tőle, fel van áldozva. Sokszor előfordult, hogy hol a magyarok, hol a németek költötték halálhíremet, s ezen senki sem csodálkozott.

1944. október 11. Szászlekencén az ezredparancsnok a beígért eligazításon kijelölte zászlóaljam új védőkörletét a térképen, melyet már csak a sötétség beállta után tudtam elfoglalni. A századokat magam helyeztem személyesen védő-, illetve tüzelőállásba, egyenként megmutatva mindenkinek, hogy „itt beásni, arccal arra”, és az úttal párhuzamos irányt mutattam a kukoricásban.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

Találkozás az ezredparancsnokkal

2007.09.09. 23:55 szerkesztő

Október harmadika vagy negyedike lehetett, amikor kiérkeztünk arra a makadámútra, amelyen már más csapatok is gyülekeztek, jobban mondva tolakodtak. Ennek a tolakodásnak már a végére érkeztünk, mert mire a hátrahagyott utóvédjeink utóvédrajai is megérkeztek, addigra már egyedül maradtunk ezen az úton, az Isten végzései szerint ismét mint utóvéd szerepelhettünk ebben a zivatarosan nagy káoszban. Most már nagyon kívántam magamnak valami igazi parancsnokot, aki megmondja, hogy mit kell tennem, mert ebben a végtelenné vált tolongásban és zűrzavaros harcban jólesett volna egy főnök, aki tudja, merre van az lsten és a felettes parancsnoksága, akinek még rádiója is van, és meg tudná mondani, hogy van-e nékünk hazánk, vagy már az is elfogyott valamelyik árverésen a nagyhatalmak kalapácsai alatt?!

A kövesútra kijutva a Sósfürdő Délen értünk Alsóidecsre, innen a Maroson át Marosfelfaluba. A Marosfelfalu és Szászrégen közötti sík területen szomorú látvány fogadott. Egy szétdúlt repülőteret láttunk itt, felrobbantott német repülőgépek, főleg zuhanóbombázók roncsaival. Nem lehettek bombázás áldozatai, mert körülöttük gránát- vagy bombatölcséreket nem láttunk. Valószínűleg üzemanyaghiány miatt robbantották fel őket, hogy ne kerülhessenek orosz kézre. Sajnáltam ezeket a stukákat, amelyek megmentettek bennünket Gyimesben, s megakadályozták a szoros előtt felvonuló szovjet hadseregek előnyomulását.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Éjszakai ellentámadás a túlerő ellen

2007.09.09. 23:51 szerkesztő

Másnap került sor arra, hogy a megbeszélt védőállást közösen megszemléljük és azt a sötétedés beálltával elfoglaljuk. Állásaink a Nyerges hegy 755,2 magassági ponttól észak felé hasonló magasságú területen és ennek környékén voltak.

Itt egy tüzérfelderítővel és embereivel találkoztunk (később derült ki, hogy székesfehérvári tüzérek: a II. hadtesthez tartozó IV. Magyar Királyi tábori lovas Tüzérosztály 2. ütege), akik a kijelölt terület egy jól kilátó pontjára települnének. (Itt szolgált későbbi sógorom, Szuprics György zászlós is, mint fogatos tiszt. Vele ezúttal nem találkozhattam, mert betegsége miatt nem volt jelen.) A németek ugyanakkor a közös harcálláspontra, illetve annak közelébe telepítenék a tüzérfigyelőjüket, valamint a legújabb tűzfegyverüket, a villámgéppuskásaikat.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Visszavonulás, újraszerveződés

2007.09.09. 23:39 szerkesztő

Október elseje is ragyogó napsütéssel kezdődött és a nap folyamán a levegő is komolyan felmelegedett. Felforrósodtak a harcok is, úgy nézett ki, hogy az oroszok már annyira belőttek minket, minden fegyverünket, állásainkat, hogy itt nemigen lesz maradásunk, már csak azért sem, mert az erőegyensúly úgy nézett ki, hogy egy az ötvenhez, gyalogsági fegyverben, tüzérségben és emberben is.

A némettel még a délelőtt megbeszéltük dolgainkat, és egyetértettünk abban hogy tulajdonképpen céljainkat elértük azzal, hogy kevéske erőnkkel egy jóval nagyobb ellenséget kényszerítettünk támadásra felkészülni.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Akit nem fog a golyó

2007.09.09. 23:31 szerkesztő

Az állandóan változó irányból hallatszó harci zajokról arra következtettem, hogy a szászrégeni térségben igen változó kimenetelű harcok folyhatnak. Egy-egy terület hol orosz, hol pedig német—magyar birtokban volt. Erre vallott az is, hogy időnként nem is kellett lövészárkot ásni, csak beleugrani a készbe, mivel ott már voltak harcok. Az ilyen alig használt állásokban kaptuk meg ruháinkba a német nemzetiségű tetveket, amelyeket csak nagy ritkán tudtunk kiirtani, mert ebben az időben ennek csak egyetlen hatásos módja volt, ha a nadrág és alsónemü korcát forró vasalóval vasaltuk. llyen alkalom azonban igen ritkán adódott.

Alig voltunk ebben az állásban egy-két napja, az orosz tüzérfelderítők és más járőrök már teljesen beláttak harcálláspontunkra, állásainkra. Szép napos délutánon, mikor a törzsbeliek az udvari szárnyasokra vadásztak, von Boisttal beszélgettünk a veranda tartóoszlopának támaszkodva, amikor egyes lövésekkel belőttek az udvarra. Ezek nem lehettek nagyon messze. Attól fogva a biztonságunk megszűnt. De még nem volt veszedelmes a fenyegetés, úgyhogy a német parancsnokkal emlékeztünk apáink háborús emlékeire, akik ilyenkor kitették lábukat célnak egy-egy százkoronás lövésért. A különbség csak annyi volt, hogy akkor kizárólag normál lövedékkel lőttek, most pedig ide, az udvarra robbanógolyók érkeztek, amelyek teljesen összeroncsolják a csontot is.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

A kásvai állás, Görgénysóakna

2007.09.09. 23:26 szerkesztő

Szeptember utolsó napjai voltak. Ilyen csendesen langyos nyárutó már szinte bele sem illik a képbe. A kék égbolton csak itt-ott tévedt el egy-egy bárányfelhő, hogy fehér vattapamacsaival még elevenebbé varázsolja az ég kékjét.

Az előttünk lévő terep (az oroszok felé) kukoricás. Már száraz és zörög, ha ember vagy vad ér hozzá. Akkor is iszonyatosan surrog, zörög, mikor géppisztolysorozat szeli át.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Nyárádremete, Görgényszentimre

2007.09.08. 10:50 szerkesztő

Szeptember 25-én reggel tovább terveztük utunkat, most már csak a helybeli információk szerint szabad út először északnyugat, majd észak felé. Errefelé is voltak már harcok a helybeliek szerint. Szászrégen térségéig, Görgény-patakig (vagy folyóig) az út kb. 50 km. ezt, ha csak simán kellene harckészültség és felvonulás nélkül megtenni, akkor is kb. kétnapi elég nehéz menet. Ennek feleútjáig terveztem az első napot, ami azt jelentette, hogy Nyárádremete volt az első napi adag, ott fogunk éjszakázni vagy harcolni, majd másnap tovább a Görgényig.

Szováta után elég sima menetben haladtunk Nyárádremetéig. Most már nemigen zavartak a harci zajok, amik kb. 20-30 km-ről hallatszottak kedvező szél alkalmával ÉNy-ról, majd ezek a zajok távolodtak, s mind inkább északról jöttek. A nyárádremetei éjszakázás után eléggé kipihenten indultunk útnak szeptember 26-án. A napi esemény csak az volt, hogy találkoztunk németekkel, akik előbb oroszoknak, majd inkább románoknak véltek bennünket. Rövidesen tisztáztuk a helyzetet, és a németek is az általunk tervezett úton haladtak tovább Kásva térségébe, ahol német egységek vannak. Ezek valószínűleg visszahagyott utóvédek voltak.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Parajd felé

2007.09.08. 10:48 szerkesztő

1944. szeptember 23. Kora hajnalban felszedtük „sátrainkat” és átkeltünk egy igen magas hegyen, amely a Tatárkő 1688 magassági pont irányába esett, s ezután a Kis-Küküllő folyása felé kell előreláthatólag mennünk, ahol egy út vezet Parajd felé. (Ha ugyan ez az út jó lesz nekünk a harci cselekmények miatt.)

A kitüzött cél erre a napra a Kis-Küküllő mellékpatakja, Nagyág-patak völgye, ez levezet Parajd felé. Az út kb. 35 kilométer, a hegyes terepen éppen elég egy napra, amit sikerült is megtennünk. A Gagyi csárdánál jutottunk a patakhoz és a műúthoz, amely Parajdra vezet. Ez a nap csupa hallgatózással telt el és szigorú, biztosított menettel. Biztosítani kellett elöl-hátul és mindkét oldalon, mert már körbe-körbe hallatszottak a csatazajok. Ezen a környéken is voltak már harcok, ennek nyomai erősen látszottak.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

A Hargita felé

2007.09.08. 10:46 szerkesztő

Csíkszentdomokoson a jó pihenős éjszakázás után az ébredés sokkal nyomasztóbb volt, mint vártam. Halotti csend volt a községben, csak a gyülekező katonáim szokásos zajai hallatszottak. Még a vezényszavak is suttogva hangzottak el. Siralomházi hangulat volt a javából.

Legényem után nem küldöttem, mert már korábban elhatároztam, hogy itt hagyom családjánál, három gyermekénél, feleségénél. Mostantól fogva két ellenségtől kell megvédenie családját és magyarságát: az orosztól és a romántól. A románok voltak jelen esetben a veszélyesebbek, mert őket különleges bosszú vezette. A többi itteni lakosra is vonatkoztattam ezt az elhatározásomat, mert úgy gondoltam, hogy minden itt született magyarnak itt kell maradnia.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Csíkszentdomokos felé

2007.09.08. 10:40 szerkesztő

Ahogyan pirkadni kezdett, erős köd fedte a tájat, de már látni lehetett, hogy ritkásabb erdőrészletbe kerültünk, ami világosodás után majd átláthatóvá is lesz. A köd mellett még az is késleltette a kivilágosodást, hogy sötét fellegek borították az eget. Néha már mennydörgés is hallatszott, amit először ágyúzásnak hittünk. Itt kaptuk az első jelet, hogy az oroszok már itt vannak: egy-egy puskalövés szelte át a ködös, ritka erdőt és a mi haladási irányunkat. Ezek a tüzelések csak egyes puskalövésekből eredtek, tehát géppisztoly nem szólt bele, és egységeim, akik előttem haladtak, hála Istennek nem viszonozták a tüzelést a semmibe. Az eredeti parancs szerint nem vettek fel harci alakulatot, és így nem lassították le a visszavonuló egységek haladási sebességét.

Úgy gondoltam, hogy ezen a területen csak orosz járőrök zavarhatnak, komoly erők nem lehetnek. De az ő jelenlétük is annak a jele volt, hogy a messze lévő székelyföldi főútvonalon már a főerők visszavonulásának sarkában vannak. Lövöldözésük igen jó információt nyújtott, mivel semmiféle összeköttetésem nem volt tulajdonképpen senkivel. Magyar parancsnokság sehol, a németek sem tudtak kapcsolatot teremteni valami magasabb egységgel. Ezek a jelenségek arra a következtetésemre vezettek, hogy itt valóban egy nagyobb visszavonuló hadsereg eléggé fellazított tömegével kell számolnom a főútvonalon, ami a napi menetcél elérésében elég bonyolult lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

A kitörés

2007.09.08. 10:07 szerkesztő

Mivel a hadműveleti naplókat és általában minden iratot megsemmisítettünk a visszavonulás kezdetén, nehéz utólag megállapítani, hogy melyik szeptemberi napon kezdtük meg a kiürítést. (A Friessner német tábornok könyvében szereplő kiürítési vázlat szerint erre kb. szeptember 20. és 25. között kerülhetett sor. Az 1998 nyarán rendezett gyimesközéploki veterántalákozó résztvevői szerint az a hatalmas dörgéssel, villámlással kísért vihar, amelyben a kitörést végrehajtottuk, s amelyre valamennyien emlékeztünk, vasárnapra, tehát 17-ére esett. Eszerint a kitörés megkezdésére 16-án este kerülhett sor.)

Miután az utolsó nappal a szokásos harci tevékenységgel telt el, semmilyen akadály nem mutatkozott az igazi főprogram végrehajtására való felkészülésben. Az esti programot mindannyian kívülről tudtuk már. Csodálatosan működött minden; még most is csodálattal gondolok az események lefolyására.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Az utolsó nappal Gyimesben

2007.09.07. 12:32 szerkesztő

Az utolsó nappalra különleges intézkedéseket adtam ki arra vonatkozóan, hogy ne legyen a szokásosnál több mozgás, hiszen körülöttünk már mindenhonnan belátnak. Nem akartam, hogy kitörési szándékunkat korábban vegyék észre a kelleténél, és erre megsemmisítő intézkedéseket tudjanak tenni. Az egész elképzelésem a meglepetésre épült.

Ez a nappal igen lassan telt, sok bujkálással megbontott kerítéseken keresztül, bokrok és házak fala mentén, erdőszélen. De akkor is folytatnom kellett a katonák végigjárását, hogy megbeszéljem velük a kitörés tervét és időpontját, valamint a rájuk kiosztott feladatot. A feladat világosan és rövidre fogalmazott volt, csak arra vonatkozott, amit tenniük kell, hogy mikor kezdjék azt el, és merre menjenek, s mi a teendő, ha harcra kerül a sor, hol kell akkor gyülekezni stb.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Az utolsó éjszaka Gyimesben

2007.09.07. 12:28 szerkesztő

Az utolsó estén tulajdonképpen az őrsök, kisőrsök parancsnokai közül már senki sem volt a helyén. Nem is tudom, hogy mi lett velük a nyomasztó támadások, beszivárgások folytán. A mihályszállási őrsöt olyan hatalmas túlerővel támadták meg, hogy az ottani parancsnoknak nem volt más választása, mint felrobbantani az őrsöt, és visszavonulni. Ugyanígy jártak a csüleméri, barátosi kisőrsök, melyeknek legénysége szintén a Hidegségpatakán gyülekezhetett csak. Még ma sem tudom, hogy mi lett az aknavetők parancsnokával, Tálas főhadnaggyal. Sem halálának, sem sebesülésének hírét nem hozták.

A fogságba esések nem valószínűek, hacsak egy-egy embert el nem kaptak az éj sötétjében. Még minden nyugodt volt, a kisebb csetepatéktól eltekintve. Azt hiszem, minden emberhez eljutott a tájékoztatásom és nyugodtan várták a jelet a kitörés megkezdésére. Mivel az első vonal katonái bíztak bennem, én is nyugodt voltam a kivitelezés sikerét illetően.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Ellentámadás sötétben

2007.09.07. 12:22 szerkesztő

Az utolsó előtti napon egy olyan egység harcálláspontjába botlottam, amely a Gyimes északi területén harcoló egységek gyülekezőhelye volt. Ott azt beszélték, hogy őket nagyobb szovjet egységek vetették ki állásaikból. Ezek az egységek állítólag a szoros talpa felé közelednek, Hidegségpatakának magasságában.

Egy eddig ismeretlen főhadnagyot találtam itt, aki talán az erődszázadhoz tartozhatott, mivel a Ludovikáról nem volt ismerős, továbbszolgáló lehetett. Távbeszélőegysége is vele volt, és itt volt alkalmam megtudni, hogy létezik nekem is felsőbb parancsnokságom itt a szorosban. (Valamikor Dittróy ezredes volt a 70. Székely Határőr Csoport parancsnoka, de később Bőbl ezredes lett az.)

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Fájdalmas búcsú

2007.09.07. 12:18 szerkesztő

Maga az a tény, hogy a szoros kiürítését tervezem már, hogy el kell hagyni az ezeréves határt, az erdőket, fenyőket, dombokat, hegyeket, valami mélységes szomorúsággal töltött el. Akár a haldoklónak élete eseményei, végigfutott az agyamon egész gyimesi életem, amelyet mikor idejöttem talán nem is értékeltem úgy, mint kellett volna. Az ember akkor döbben rá, hogy mit veszített, amikor már minden hiányzik, és semmi sincs többé a helyén.

Végigvonult előttem egész Erdély: a Gyimes völgyének szépsége, hangulata, napfelkeltéi, naplementéi, zúgó fenyvesei, felszökkenő szabad vadjai. Eszembe jutnak a gyönyörű tájakon végzett barangolásaim, havas utakon sível, vagy száraz terepen gyalog vagy lóháton. A patakok völgyeiben hányszor láttam a medve anyókát kisbocsaival játszani, s hányszor figyeltem a málnás bokraiban eszegető őzikéket vagy a felriadt szarvas tovaszáguldását. Szerettem volna mindezt, a gyantaszagú erdőkkel, völgyekkel, gyimesi vadvirágokkal együtt, úgy ahogy van, magammal vinni. Emlékezetemben ma is elevenen élnek a Gyimesi-szoros Tatros felé igyekvő patakjai. A szoroshoz legközelebb esők például: a Rönk-patak, a Tarhavaspataka, Bartosokpataka, Buhapataka, Hidegségpataka, Antalokpataka, majd a Tatros déli felén az Áldomáspataka, a Hegyes-havas lejtői, Kápolnapataka, Borospataka, Gáborokpataka, Ugrapataka, Farkaspataka, az Apahavas lejtői, a számtalan lesiklás emléke. Búcsúzom tőlük, és most élem át csak igazán a veszteséget.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Előkészületek

2007.09.07. 12:14 szerkesztő

Egy-két igen zűrzavaros nap következett, amelyek csak a szerteágazó harcok, lövöldözések miatt voltak átláthatatlanok. A történésekből semmi komoly következtetést nem lehetett levonni, s ezért teljesen bizonytalan volt minden kitörési tervezés, elképzelés. Egy tervre mégiscsak szükség volt, amely a cselekedeteinket összehangolja, még ha a valóságosan kialakuló helyzet miatt változtatni is kell rajta.

A szorosbeli védelmi egységek szétszóródottsága miatt az egységes vezetés szóba sem jöhetett. Ilyen helyzetben az a legfontosabb feladat, hogy a találkozási pontokat meghatározzuk, és azok helyét és idejét mindenki számára világossá és megjegyezhetővé tegyük.

Szólj hozzá!

Címkék: a kitörés

Orosz vacsoravendégek

2007.07.18. 15:00 szerkesztő

A kaotikus és bizarr helyzetet mi sem jellemezte jobban, mint az alábbi hihetetlen esemény. A konyha mindig jóval sötétedés beállta után szokott megérkezni. Ezen a napon is így történt. Azon a helyen állt be és kezdte osztani az élelmet, ahol a Tatros egészen megközelíti az Áldomáspataka domboldalát, a már említett szovjet géppuskafészeknek a holtterében.

Alig kezdődött meg az ételkiosztás a mozgókonyháról, az ellenőrzés folyamán kiderült, hogy a kocsis enyhén részeg. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a rumosfekete-adagokat dézsmálta meg. Nagyobb zűrt nem csináltam a dologból, csak odahívtam védőegységem legöregebb katonáját, és fegyvereit átadattam a kocsisnak, akit azonnal beosztottam az első vonalbeliek közé. Az öreg pedig átvette a mozgókonyhai beosztást.

1 komment

Címkék: az arcvonalban

A kör bezárul

2007.07.18. 14:36 szerkesztő

Elkerülendő, hogy első vonalakban, a határon harcoló védőinket bekerítsék és megsemmisítsék, elhatároztam, hogy a védelmi erő nagyobbik részét hátrább helyezem, a régi állásokban pedig fenntartom azt a látszatot, mintha minden a régiben maradt volna.

Erre a lépésre már megérett az idő, mivel a jobbszárnyam már gyakorlatilag teljesen be volt kerítve, az oldalból való felgöngyölítést pedig csak a bekanyarított jobbszárny elaknásított része hiúsította meg. A jobbról való átkarolás túlhaladta már ennek a szárnynak a végét is. Egy szovjet géppuskás fészek tűnt fel az Áldomáspataka északi lejtőjén, rálövési lehetőségei a Tatros teljes völgyére kiterjedtek egészen a Rákóczi-várig s a másik oldalon a vasútállomásig. Nemigen tevékenykedett eddig, csupán megmutatta, hogy van.

Szólj hozzá!

Címkék: az arcvonalban