Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

Útvonalunk így alakult: Tarcal—Mezőzombor—Szerencs—Ond. Szerencs előtt, azaz Szerencs Délen foglaltunk állást. Mezőzombor felől jövet a mádi patak hídján keltünk át, melyen őrséget hagyva néztük meg védelmi körletünket, amelyben a legfontosabb objektum a…

Védőkörzetünk a Báj község előtti Tisza-szakaszon volt kijelölve (Csobaj—Tiszatardos—Tiszaladány előtti Tisza-területek). Itt a Tisza vonala erősen kanyarog, és holtágakkal cifrázott, előtte kevés megszakítással árvízi töltésekkel, a töltésen helyenként kazalba…

Az orosz tüzérség a bal parton már felvonult, és mire a számomra nevezetes Sebő-tanyára értünk, már lőtték a tanyát erősen. Mikor apámat (Sprung Károlyt) rávették, hogy magyarosítsa meg a nevét, egykedvűen felütött egy Magyarország helységnévtárt, és az S betűnél…

Az ezek utáni események ezt a közjátékot teljesen elmosták, jelentéktelen, feledésre érdemes eseménnyé vált. Ez a háború már egyre inkább egy saját magánháború képét kezdte felölteni a hazafelé menetben. Csak még azt nem tudtuk, hogy merrefelé van hazafelé, és hogy…

Másnap korán reggel indulás, és szegény nyíregyháziakat magukra hagytuk. Következő irányunk a Rakamaz—Tokaj tiszai átkelőhely volt, valószínű elképzelés, hogy a Tisza vonala lesz a védővonalunk. A Tiszáig az út kb. 30-35 km volt, amit — beleszámítva az esetleges…

Mátészalkáról indulunk rövid alváspihenő után Nyíregyháza felé. Mind erősebb és erősebb harci zajok hallatszanak, azonban olyan közeli támadásra nincs jel, hogy védelemre vagy támadásra vonuljunk fel. Ófehértó, Napkor, Oros-, Nyíregyháza előtti községek egy lezajlott…

A következő elérendő helység Mátészalka, ami legalább 60 km távolságra volt innen. Itt el kell mondanom a hátaslovam különös történetét. Még Csíkban esett meg, hogy kivételesen lóháton ballagtam az út jobb oldali árkában a menetoszlopunk mellett s váratlanul egy 120-as…

Az országutat menekültek töltötték meg (velünk együtt), és úgy nézett ki, hogy már mindenkinek sürgős. Hogy lehetett így, félálomban, lestrapálva megtenni kb. 50 km-t egy nap alatt Szatmárnémetiig, azt még most sem értem. Még világos volt, amikor beérkeztünk a városba. A…

Hogy az éjjel mennyi eső esett, avagy zuhogott, azt csak reggel mérhettem fel, mert az árkomban oldalamon fekve a szám széléig ért e víz. Kiszállva a hideg fürdőből úgy fáztam, úgy reszkettem, hogy nem tudtam beszélni a fogaim vacogásától. Ugrálnom kellett, hogy legalább annyi…

Még a délelőtt folyamán elrendeltem a fokozatos leszakadást az ellenségről, és visszavonulás után a gyülekező Remetemező templománál. Ez a fokozatos leválás sem ment simán, mivel a felderítés szerint már harckocsiegységek is átkeltek a Szamoson, ezekkel együtt már a közepes…

Az ezredparancsnok 1944. X. 19. 1415-kor küldött parancsa intézkedik Barlafalu védelmezéséről. A parancs helyi ismeretek nélkül, térképen született meg, mivel az ezredparancsnokoknak felderítési információi nem voltak. Ez kiderül a parancsnak abból a részéből is, amely a…

1944. október 15-16. Csolt községnél a Lápos folyó fahídja mellett vonult felfelé az ezred új védőállást elfoglalni. Falusi házsor mellett haladtam el zászlóaljammal, amikor a házakból felénk kiáltották, hogy vége a háborúnak, a rádió bemondta! Fáradtan és igen álmosan…

„Halálraítélt zászlóalj”, így neveztem magunkat már régóta, hiszen utóvédnek lenni már hagyományosan is azt jelentette, hogy elbúcsúztak tőle, fel van áldozva. Sokszor előfordult, hogy hol a magyarok, hol a németek költötték halálhíremet, s ezen senki sem…