HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Hazatérés

2007.09.22. 11:58 szerkesztő

De sajnos, semmi se tart örökké, s különösen igaz ez a jó életre. Nemsokára visszakerültem a régi sátramba, méghozzá a legnagyobb tél idején, amikor a mínusz 16 fok hideg centiméteres dért varázsolt a fejünk felett lévő sátorlapra, nem beszélve a papírból készült jéghideg derékaljról...

Kora tavasszal csinálták meg a hős amerikaiak azt a viccet, hogy felsorakoztattak bennünket azzal, hogy bevagonírozunk, és megyünk haza. A bevagonírozás megtörtént, mindenki nekiesett a több napra kiosztott katonai élelemadagoknak. A szerencsésebbek és bizalmatlanabbak csak kb. kétnapi adagot ettek meg. Azért mondom, hogy szerencsésebbek, mert végül is ők jártak jól. Rövidesen leszállítottak bennünket a vagonokból, a kiosztott élelmiszeradagokat géppisztoly-fenyegés kíséretében lerakatták velünk, majd leöntötték benzinnel, és felgyújtották. Azután vissza a sátrakba, most már a csupasz földre feküdve, mert még a papír derékaljakat is elvették és elégették. Tiszti tábor ide, tiszti tábor oda, olyan huszár őrmesteri káromkodás vett erőt rajtunk, hogy magunk is elcsodálkoztunk, hogy honnan jutott ennyi zaftos kifejezés az eszünkbe.

Kora tavasszal aztán valóban bevagoníroztak bennünket, és a szerelvény megindult hazafelé. Mindenki jósolgatott, s azon töprenkedett, hogy vajon lehet-e hinni azoknak a francia kommunistáknak, akik egypárszor bejöttek a táborunkba, s arról győzködtek bennünket, hogy reánk szüksége lesz a pártnak, nyugodtan menjünk csak haza. Én azt mondtam bajtársaimnak, hogy részemről mindenképpen hazamegyek, mert személyesen akarom látni a helyzetet, és különben sem fog hazánkban a kommunizmus tovább tartani öt évnél. Erre aztán majdnem meglincseltek. Az egész vagon felzúdult, hogy egy ilyen értelmes tiszt, aki évfolyamában a kettőszázötvenkét felavatott közül kettes rangszámmal került ki, hogy lehet ilyen hülye.

Bár csak öt évig tartott volna.

9 komment

Címkék: a felvidéken át

A bejegyzés trackback címe:

http://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr40173016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Zsuzsi 2007.09.25. 08:39:02

Kedves Dönci,

Hálásan köszönöm, hogy feltetted a könyvet az Internetre.
üdvözlettel,
Zsuzsi

Boczog Zoltan 2008.01.17. 19:43:47

Koszonom, hogy reszesulhettem ebben az elmenyben, koszonom az orokosoknek is az engedelyt! Sehol mashol nem talaltam meg a konyvet. Ez kivonatos valtozat vagy itt talalhato a teljes szoveg?
Udvozletem,
Zoli

Otido · http://monarchista.blogspot.com/ 2008.10.03. 20:58:14

Köszönet az írásért.
Remélem van folytatás!

Szebb Jövőt!

Iván 2008.10.09. 23:03:35

Érdekes ez nekem a Bilibok-tetőről, mert édesapámnak, mint az I. Székely Hegyitüzér oszt. parancsnokának ott volt jóideig - ismereteim szerint - a főfigyelője.. Sebő Ödön bátyám hívta fel figyelmemet, olyan kitüntetésre is, ami a front mozgása következtében sosem jutott el, hozzá. Sajnos apám erről, már nem értesült, mint ahogy a felterjesztés előzményére is egy barátom és sporttársam hívta fel a figyelmet az "Erdély a hadak útján" című könyvben, ahol az ő édesapja is szerepelt.

Iván 2008.10.09. 23:18:34

Ezzel szemben apámnak az amikkal szerencséje volt. A francia fogságban 58 kilóra soványodott 198 cm-es apám olyan gyenge volt, hogy amikor az őrséget a franciáktól átvett ami őr az őrtoronyból egy alig megkezdett töltött fánkos dobozt ledobott neki, összerogyott. A franciák egyébként sátrat nem adtak, viszont éjjel belelövöldöztek a táborba, így amint cvsak lehetett gödröket ásva húzódtak meg ésegyik tiszttársuk jóvoltából aki lepedőket vitt magával, azokat kifeszítve még az eső elől is némi védelmet nyertek. - Az amerikai Vörös Kereszt rögtön gyorssegélyt küldött. Hamarosan két vagoban megérkezett egy komplett jazz-zenekarhoz való hangszer és persze az étkezés is jelentősen javult, mégha az ami hadtáposok ugyancsak megkurtították.

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2010.06.09. 21:11:54

Kiolvastam az egészet, köszönöm szépen

Csobaj 2010.09.17. 17:07:06

Az a rész ami szeretett szülőfalum Csobaj és Báj között szerepel nagy örömmel töltött el,mert drága Anyám elbeszélései jutottak eszembe,aki gyermekkoromban szóról szóra így mesélte nekem a Tiszánál történteket.
Köszönet a hozzátartozóknak,legyenek büszkék édesapjukra.

nemzetikonyves · http://www.gyepu.hu 2011.12.20. 10:15:14

Sziasztok!

Szerencsére már újra kapható a könyv! Olvassátok el rövid személyes szösszenetemet Dönci bátyánkról, nagy szerencsémnek tartom, hogy személyesen is megismerhettem Őt.

<A HREF="http://www.nemzetikonyvesblog.hu/sebo-odon-a-halalraitelt-zaszloalj/">Emlékeim Sebő Ödönről</A> illetve ha szeretnétek kezetekben tartani a könyvet, akkor itt megtaláljátok: <A HREF="http://www.anemzetikonyvekboltja.hu/sebo-odon-a-halalra-itelt-zaszloalj.html">Sebő Ödön - A Halálra ítélt zászlóalj</A>

quodlibet 2014.06.10. 13:22:53

Igen, megvenném, csak egy kicsit drága.