HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Hernád-völgyi harcok

2007.09.18. 10:49 szerkesztő

A magyar egységek további visszavonulásának útvonala: Abaújszántó—Jászó—Mecenzéf—Stósz—Szomolnok—Merény—Iglófüred, majd az Alacsony-Tátra hegyein-erdein át Hernádfő, Rózsahegy, Vlára-hágó, Kremsier. Itt a paplakban szálltunk meg, majd vonattal utaztunk tovább Karlsbadon, Bayreuthon át Grafenwöhr, Naabburg érintésével Romily sur Seine-be, fogságba. Ezeknek a harcoknak és meneteléseknek a részleteit írom le a következőkben, emlékezetem szerint.

November végére értünk, majd december eleje ott ér bennünket a Hernád völgyében folyó harcok folyamán, ami azt jelentette, hogy a szabadban való alvás és hosszú tartózkodás megmelegedés nélkül már nem biztosítja a harckészséget. Lehangoló maga az időjárás, azonkívül az általános helyzet is. Sok helyen már átázott a talaj, helyenként a mocsaras, süppedős területeken is állást kellett foglalni, mert ezek a területek alkalmasak voltak a beszivárgásra, amiből igen kellemetlen helyzetek származhattak.

Szerencs után már a tokaji borvidék nevezetes községei Tarcal, Mád, Tállya. Ezek a községek tulajdonképpen az igazi tokaji borok hegyközségei, ahol minden háznak van pincéje és tokaji bora.

El tudom képzelni a szovjet csapatok állapotát, amikor erre a világhíres borvidékre beteszik a lábukat, mi fog történni szegény lakossággal, főleg a nőinkkel.

Ezek a hernád-völgyi harcok Nagyida, Makranc, Csécs vonalát tartották váltakozó hevességgel, de nem valószínű, hogy ezek a szovjet és román csapatok gárdahadosztályok lettek volna, s ha mégis, akkor már legalább olyan fáradtak voltak, mint mi. De lehet, hogy a keményebb és vizesebb időjárás lehangolóan hatott mindkét félre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a harcok lanyhák lettek volna, hanem inkább azt, hogy az én eddigi harcaimhoz képest számítottak annak, mert meg voltam szokva már ahhoz — mint állandó utóvéd és bekerített zászlóalj —, hogy naponta egy-egy közelharc is akadt, ami legjobban igénybe vette idegeinket és fizikai erőnket.

Makranci állásainkat már a karácsonyi időben alakítottuk ki, s ez azt jelenti, hogy a Tiszától való elindulásunk óta kb. egy hónap telt el.

A Hernád menti harcokból most azokat az eseményeket írom le, amelyek világosan megmaradtak emlékezetemben, s még vázlatosságuk ellenére is jól jellemzik az itt folyó harcok természetét.

Szólj hozzá!

Címkék: a felvidéken át

A bejegyzés trackback címe:

https://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr61169196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása