HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

Sebő-tanya

2007.09.15. 12:02 szerkesztő

Az orosz tüzérség a bal parton már felvonult, és mire a számomra nevezetes Sebő-tanyára értünk, már lőtték a tanyát erősen.

Mikor apámat (Sprung Károlyt) rávették, hogy magyarosítsa meg a nevét, egykedvűen felütött egy Magyarország helységnévtárt, és az S betűnél rábökött egy névre. Ez volt a Sebő-tanya. Ettől fogva Sprung helyett Sebőnek neveztek.
Ebben a térségben több hetet töltöttünk váltakozó sikerű harcokban. Kemények voltak ezek, nyilván fontos volt ez a tiszai védelmi harc, itt tovább kellett feltartóztatni az orosz előnyomulást. Itt már nemcsak oroszok, ukránok, hanem románok is feltűntek, akik lényegesen gyengébb harcosok voltak, és helyenként jobban ki is jöttünk velük.

Az orosz tüzérség még a Tisza túlsó oldaláról tüzelt a Tokaj, Tiszaladány—Taktaharkány térségre, de ez nem volt olyan áttörő jellegű, inkább zavaró és figyelemelterelő. Mint ahogy később kiderült, a szokott hídépítést fedezték, és az előkészületeket leplezték a hídfő kialakításához. Már Rakamaz, Tiszalök, Tiszaeszlár, Tiszadada—Tiszadob területéről is tüzeltek tüzéreik. Itt már nagyobb egységekben jelentek meg az un. Sztálin-orgonák, melyek gyorsan tudtak tüzelőállást változtatni, mivel tehergépkocsira volt szerelve a sorozatvető.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

http://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr62166035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.