HTML

Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj

A címben említett könyvet már nem lehet sehol kapni, pedig három kiadást is megért.
A szerző már nem él, de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.

A Hernád völgyében

2007.09.15. 13:52 szerkesztő

Útvonalunk így alakult: Tarcal—Mezőzombor—Szerencs—Ond. Szerencs előtt, azaz Szerencs Délen foglaltunk állást. Mezőzombor felől jövet a mádi patak hídján keltünk át, melyen őrséget hagyva néztük meg védelmi körletünket, amelyben a legfontosabb objektum a szerencsi cukorgyár volt, amit sajnos a németek már majdnem teljesen kifosztottak.

A szemrevételezett védelmi vonal: Mezőzombor É vasúti töltés, Szerencs—vasúti híd, országúti híd—Szerencs Cukorgyár—Nagyhegy (212)—Furóhegy (256)—Kishegy (174), ez utóbbi magaslat tulajdonképpen már oldalunkat, illetve hátunkat védte. Az ezredparancsnokság harcálláspontja Ond község temploma közelében egy tornácos házba került, amelynek egyvégben három szobája volt.


Szerencsi harcok. Cukorgyári aknavetőállások

Azért írom le így részletesebben, mert az ezredparancsnokom ragaszkodott ahhoz, hogy az én harcálláspontom is itt legyen, mivel zászlóaljam a legerősebb, és azonkívül az ezred valamirevaló nehézfegyverei is hozzám tartoztak. Szerencs Cukorgyártól ez a harcálláspont kb. 3 és fél km-re volt, félúton jól megközelíthetően, lóháton sem lehetett több, mint 15 perc. Súlyosabb harcok idején természetesen a Szerencs Cukorgyárban telepített aknavető-tüzelőállás óvóhelyén volt a harcálláspontom. Ennél nagyszerűbb aknavető-tüzelőállást elképzelni sem lehetett, mivel az óvóhely lejárata előtt egy hosszú, vagy 2 m magas salakrakás húzódott, és ebbe ástuk be a 10 db vetőt.

Mihelyt az orosz tüzérség megtalálta a tüzelőállást, abban a pillanatban pár lépésre volt az óvóhely. A gyártól délre, pár méterre volt a gyárkémény. Ezzel egy vonalban egy kb. 3 emelet magas építmény, valószínűleg raktár tűzfala. Ilymódon az oroszok a tüzérség helyett csak az aknavetők meredek röppályájú lövedékeivel tudtak rombolni. A tüzérség nagyon igyekezett elérni bennünket, mert igen nagy kárt okoztunk vetőinkkel támadásaiknak. Szerencsére az orosz 80 mm-es vetők hatótávolságán kívül voltunk, és ez igen nagy előnyt jelyentett. Nehézfegyvereink jó állásai is hozzájárultak ahhoz, hogy elég hosszú ideig tartani tudtuk állásainkat.

Szólj hozzá!

Címkék: a halálra ítélt zászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://donci.blog.hu/api/trackback/id/tr74166136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása